8. fejezet

Modern Aranyhaj

Amint belépek a szobámba, máris hallom az apró dörömbölő zajt. Egyszerre villan fel az összes krimiben, thrillerben, és horrorban látott képkocka. Amint erőt veszek magamon, hogy megmozduljak végre, körbenézek a szobában, és próbálom meghallani, hogy honnan is jöhet a zaj. Pár perc hallgatózás után rájövök, hogy csakis az ablak felől jöhet a zaj, és egy enciklopédiával a kezemben elindulok felé.

Húúúúú..milyen félelmetes lehetek egy tudományos könyvvel a kezemben. Mire eszembe jutna, hogy bárkit is fejbe vágjak vele, már rég végem..

Amint odaérek, újra hallani lehet a hangot, és ekkor veszem észre, hogy az nem más, mint egy kavics. Valaki kővel dobálja az ablakomat. Nagy nehezen rájövök, hogy kell kinyitni a hatalmas fehér ablakokat, és kinézek a ház udvarára.
-Pssszt!
A hatalmas könyvet magamhoz szorítom, hogy az adott pillanatban lesújthassak vele.
-Psszt! Emma!
Az egyik bokor mögül George feje bukkan elő.
-Emma, beszélnünk kell!

Hát, azt hittem azért még lesz egy kis időm gondolkodni.

-Egyetértek. Viszont, ha meglát JJ, akkor tuti nem éred meg az estét.
-Nem érdekel, valahogy akkor is fel kell jutnom. -kérlel.
-Várj! Van egy ötletem!

Még az árvaházban találtuk ki, amikor nem akartak minket kiengedni délutánonként a városba. Csak a lepedőket kell egymáshoz kötözni, majd a szobában hozzáerősíteni egy nehéz tárgyhoz.

Miután elkészülök a csomózással, elégedetten dobom le az elkészült művet. George megragadja a végét, és már mászik is fel. Pont mint egy kis majom. Amint felért egyből felhúzzuk a lepedőket, mielőtt még bárki is észrevehetné.
-Tudsz róla? -fordul felém bűntudatosan.
-Mármint a lenti jelenetről JJ-vel? A lényeget tudom. És köszönöm a csokrot, nagyon szép.
-Babarózsa. -csak ennyit bír mondani.
Pár perc csend után végül ő szólal meg először.
-Emma, tudnom kell.
-Tudom. De nem is tudom pontosan mit érzek.
-Számítottam rá, hogy össze leszel zavarodva, és képes vagyok várni. Csak tudod..
-Igen, értem. Estére valószínűleg tudni fogom mit is szeretnék.
Mielőtt az ablak felé indulna ösztönösen utánamegyek és megölelem.

Hát én nem vagyok normális. Most mondtam, hogy össze vagyok zavarodva, a vége az lesz, hogy már ő is összezavarodik. Vagy ami még rosszabb: ELBÍZZA MAGÁT! 

Felnézek George-ra, aki időközben viszonozza az ölelést, de semmilyen változást nem látok az arcán. Végül elenged.
-Viszlát este!
-Este...
És eltűnik arra, amerről érkezett.

Sikerült még ma meghoznom! Jó olvasást! (:

7. fejezet

Gondolatok 

Mielőtt még bárki is meglátna, a folyosón elhelyezett hatalmas növény mögé állok, ahonnan kitűnően látom, és hallom a fiúkat. Viszont ők nem láthatnak engem.
-George..menj el!
-JJ, legalább hadd beszéljek vele! -kérleli George.
-Nem, ő a húgom, és már épp elég bajt okoztál. Színlelni fog, ameddig kell, de semmi több. Nem akarom, hogy megbántsd.
-Hiszen soha nem ártanék neki.
-Tudom..akarattal nem. De nekem a véletlenektől is óvnom kell. Szóval este találkozunk. Viszlát George!
George látva, hogy JJ ellen nem győzhet, az ajtó felé veszi az irányt. De mielőtt kilépne, a hatalmas csokrot az asztalra teszi, majd egy szó nélkül elmegy.
Rejtekhelyemről előbújva JJ felé indulok. Amint megpillant, már nyitná is a száját, hogy mondjon valamit, de én megelőzöm.
-Mégis mi volt ez? Miért volt itt George, és te miért viselkedtél ennyire ellenségesen vele? -zúdítottam kérdéseimet a meglepett JJ-re.
-Mennyit hallottál?
-Azt gondolom elég sokat ahhoz, hogy mindent elmondj. Főleg, hogy ha jól sejtem, a történetnek én is fontos szereplője vagyok.
Türelmesen várok, amíg elkezdi beszámolóját. Közben leülök a z egyik fotelba, jelezve, hogy addig nem mozdulok, amíg el nem mondja a teljes sztorit.
-Nos..azt hiszem George-nak többet jelentesz pusztán kamubarátnőnél. -vág egyből a közepébe. Közben az arcomat fürkészi.
De én már a válaszon töröm a fejem.

Hihetetlen belegondolni, hogy George Shelley szeretne. Hogy többnek tartana pusztán egy barátnál. Viszont őszintén szólva nem lepett meg. George a kezdetektől túlságosan kedves volt. Valamint, amikor a kamuzásra került a sor, csak azért aggódott, hogy én mit szólok hozzá. Egy percre sem tűnt úgy, hogy ez túl nagy gondot okozna neki.

Gondolatáradatomat JJ kérdő tekintete szakította félbe. Én az asztalon lévő csokorra meredtem. Mindössze halvány rózsaszín virágok tömkelegéből állt.
-Milyen virág ez? -ébredek fel merengésemből.
-Micsoda? Ja, a csokor. Babarózsa.
-Gyönyörű. Tegyük bele egy vázába.
JJ zavartan néz rám, de azért elindul, hogy keressen egy vázát a virágoknak.
-Szóval most már tudom mi jár George fejében, viszont azt nem, hogy te mit gondolsz. Nem tűntél sem meglepettnek, sem dühösnek. -jön vissza JJ, kezében egy vázával.
-Azt hiszem, beszélnem kell vele.
-Szerintem is, de nem szeretnéd előbb velem megosztani, hogy mégis mit akarsz neki mondani?

Lehet, hogy JJ a bátyám, de mindössze pár napja ismerem. Még nem tudom, mit szeretnék mondani George-nak pontosan, de úgy érzem az csak kettőnkre tartozik.

-Ezt még nekem is át kell gondolnom. -állok fel indulásra készen.
-Remélem jól döntesz. Tudom, hogy még csak pár napja vagy a húgom, de máris szeretlek, és remélem megérted, hogy nem hagyhatom, hogy bárki is ártson neked.
-Én is szeretlek. -ölelem meg. Majd a szobám felé indulok. Nem csak gondolkodnom kell, hanem fel is kell készülnöm az estére. Úgy érzem nem lesz piskóta.

6. fejezet

Kamu

-Figyeljetek, nem várhatjuk el Emmától, hogy ezt tegye. Nem hiszem el, alig érkezett meg, és máris ez történik. Ha anyámék meglátják Emmát és George-t valamelyik újságban, azonnal haza fognak jönni. És egész életemben szobafogságban leszek.
-Jajj JJ, ne vedd már ezt ennyire komolyan. Emma nincs cukorból. A szüleid pedig ismerik a pletykákra kiéhezett lapokat.
-JJ, igaza van. Én jól vagyok, és George-nál jobb kamubarátom már nem is lehetne. -nyugtatom a még mindig ideges JJ-t.
Mindeközben George a konyhában próbál teát készíteni, a csörömpölő hangokból ítélve nem sok sikerrel. Mind a négyen a konyha irányába fordulunk.
-Azt hiszem megnézem jól van-e. -mondom.

...

-Hééé..minden oké, George?
-Nem is tudom, szerintem ezt neked kéne megmondanod.
-Figyelj, a mai nap egyszerűen csúcsszuper volt. Még soha nem éreztem magam ilyen jól senkivel.
-Tényleg?
-Igen..és addig leszek a kamubarátnőd, ameddig csak kell. -szorítom meg a kezét.
George felém lép, és megölel.
-Köszönöm, Emma.
Mivel a George által készített teák még jó indulattal sem nevezhetők teának, így ott maradok, és megtanítom a teakészítés rejtelmeit. Nevetve megyünk vissza a még mindig fagyos hangulatú társasághoz. George el sem engedi a kezemet, úgy isszuk a teánkat.
-Úgy látom már nem is kell tettetni semmit. -vigyorog Jaymi és Josh egyszerre.
Látva JJ szúrós pillantásait, George elengedi a kezemet.
-Azt hiszem, ideje lesz beszélnem a szüleimmel, mielőtt még meglátnak titeket az újságokban. -indul az emelet felé JJ.

...

Miután elbúcsúztam a fiúktól, én is elindulok a szobám felé. Fárasztó nap volt, és holnap el kell mennem a fiúk partyjára. Valószínűleg JJ húgaként, és George barátnőjeként leszek ott egyszerre.

...

Reggel hangos veszekedésre ébredek. Először a "szüleimre" tippelek.

Valószínűleg hazajöttek. A nem rég megérkezett fogadott lányuk máris bajba keveredett. Fel fognak rakni a következő gépre, és máris mehetek vissza oda, ahonnan jöttem. De talán ha megmagyarázom a dolgokat, akkor talán nem küldenek vissza.

Elindulok a nappali irányába, de nem a szüleinkkel vitatkozik JJ, hanem a hatalmas csokrot szorongató George áll a nappaliban.

Bocsi, hogy az előző részt, és a mostanit is ennyire későn hozom. Remélem, hogy rövidsége ellenére azért tetszeni fog (: