1. fejezet

Vaníliafagyi 

Nem, ez nem igaz, már nem élek Helsingbourg-ban, és talán már az országot is elhagytuk...szóval fogalmam sincs, hol élek..

Kiöblítem a számat, és megmosom az arcom. Megkockáztatok egy pillantást a tükörképemre: Bőröm hófehér, smaragdzöld szemem csillog az izgatottságtól, kibontom a már meglazult hajfonatomat, és hagyom, hadd omoljon szőke hajam a vállamra. Még pár percig a mosdóban maradok, hátha újra rám tör a rosszullét, majd elindulok megnézni van-e valami ehető. Kinyitom a hűtőt, és elkezdek kutatni, végül egy hatalmas doboz vaníliafagyira esik a választásom. Nagyon jól esik a jéghideg édesség, eddig észre sem vettem, hogy farkaséhes vagyok.Hallgatnom kellett volna Vendelára, ennem kellett volna indulás előtt. Szörnyű bűntudatom támad, búcsúzáskor barátnőm vagy 10-szer a lelkemre kötötte, hogy hívjam fel és vigyázzak magamra, tőlem pedig csak egy erőtlen ölelésre futotta. Lehet, hogy soha többé nem látom, és csak ennyi telik tőlem.

Most megint rám tör a szorongás. Világéletemben nem volt semmi önbizalmam, vagy önbecsülésem. Honnan is lenne? 

Hiszen épphogy megszülettem, a szüleim azonnal lemondtak rólam. Egyáltalán nem ismerem őket, és az egész életemet egy kicsi, eldugott árvaházban, a töltöttem. Egészen biztos, hogy ez az egész az én hibám. Nem tudom mit csináltam rosszul, de valamit tennem kellett. Az ember nem mond le csak úgy a gyerekéről. Több, mint 10 évig mindenkitől elzárkózva éltem, ekkor érkezett a nálam 2 évvel idősebb Vendela. Ő egy autóbalesetben vesztette el szüleit, és akkor 16 éves nővérét. Mivel egyetlen élő rokona sem maradt, nem volt más választás, mint az árvaház. Vendelával hamar barátnők lettünk, mindent együtt csináltunk, és szinte elválaszthatatlanok voltunk. Egészen február végéig, amikor bejelentették, hogy az életem megváltozik. Nem értettük a dolgot, hiszen ki fogad örökbe egy 16 éves lányt?! De mi mást tehettem, mint 5 nappal később felültem egy hatalmas H betűvel jelölt magángépre, és elindultam isten tudja hová.

Most hirtelen lenézek az ölemben tartott fagyis dobozra. Szinte teljesen megolvadt..így már nem is olyan finom. Kinézek az ablakon, és látom egy ismeretlen város körvonalait kirajzolódni. Visszapakolom a maradék fagyit a hűtőbe, és összeszedem kevéske holmimat. Megérkeztem.

Meghoztam az 1. fejezetet. Remélem tetszik! (: