3. fejezet

Szeret, nem szeret...

Nanny örömére annyit ettem, amennyi csak belém fért, ami nem volt túl nehéz, hiszen farkaséhes voltam. Nem is csoda, egészen eddig görcsben állt a gyomrom, alig bírtam enni, de már nincs mitől félnem, hiszen a bátyám egyszerűen imádni való. Ebéd után JJ elvállalja az idegenvezető szerepét, és megmutatja nekem az egész házat. Az otthonom leginkább egy labirintusra emlékeztet, és az ötletemen, miszerint szeretnék egy térképet, JJ csak nevet, pedig én teljesen komolyan gondolom a dolgot. Végül elérünk az én szobámhoz. Egyszerűen káprázatos, komoly, de mégis vidám. Fehér, bézs, halvány rózsaszín, és valaki tele rakta az ágyat hófehér és barna plüssmackókkal. Szavakkal lehetetlen leírni, milyen a szoba. Szótlanságom láttán JJ zavartan felém fordul.

-Talán nem tetszik? Az igazság az, hogy mindent én válogattam bele, szóval elképzelhető, hogy nem nyeri el a tetszésedet, azt változtatsz rajta, amit csak akarsz.

-Te most viccelsz? Egyszerűen imádom! Nagyon szépen köszönöm, JJ!

Egészen meghatódtam. 

Ki az, akinek képes berendezni a szobáját a több, mint 20 éves bátyja?! 

-JJ!!! Megjöttek a fiúk! A szüleid azt üzenik, hogy ne szedjétek szét a házat! - hallatszik fel Nanny hangja.

-Úristen..teljesen kiment a fejemből. Emma, ugye nem baj? Szerintem imádni fogod a srácokat, majd meglátod.

-Semmi gond. Egyébként mikor találkozhatok a szüleiddel? Vagyis a szüleinkkel..vagyis, szóval érted.

-Hmm..nem tudom pontosan. Most New York-ban vannak üzleti úton. De úgy 3-4 nap múlva hazaérnek, feltéve, ha minden jól megy. Addig is be kell érned Nanny-vel és velem. 

-Köszönök mindent, JJ! Örülök, hogy ilyen csodálatos bátyám van.

Ekkor visszafordul, és magához ölel.

-Én is, hugi. - még kapok egy hatalmas puszit, majd elindulunk a hangzavar irányába.

Nanny-re a konyhában találunk rá, 3 éhes fiúval körbevéve. JJ-vel azonnal a segítségére sietünk, én átveszem tőle az egyik süteménnyel teli tálcát, JJ pedig limonádét tölt 6 pohárba.

-Héé, srácok! Mondtam már, hogy ne támadjatok így rá Nanny-re! - mondja JJ tettetett haraggal.

-Te is tudod, mennyire mennyei a csokis sütije. - vigyorog egyikőjük tele szájjal.

Ekkor rám néz, majd vissza JJ-re.

-JJ, nem is mondtad, hogy már megjött a húgod. 

-Ja igen. Emma, ők itt Jaymi, George, és Josh.

Jaymi rám mosolyog, majd visszatér a limonádéjához. George viszont felpattan, és szorosan magához ölel.

Meg vagyok lepődve, senkit nem engedek közel magamhoz, de annyira kiskutyaszemei vannak a srácnak, hogy csak mosolygok a dolgon. Őszintén szólva jó érzés, hogy valaki ennyire örül nekem. Ekkor viszont lehervad a mosoly az arcomról, ugyanis meglátom Josh viharos tekintetét. Szinte utálattal mér végig tetőtől-talpig, majd biccent egyet, és többet rám se néz. Kérdőn nézek JJ-re, de ő sem érti, miért viselkedik így Josh. Jaymi is értetlenül mered Josh-ra. Szerencsére George megmenti a helyzetet, mellém lép, és a karomnál fogva ráncigál a nappali felé.

-KARAOKEEE! - kiabálja kisfiús lelkesedéssel. -Stipp-stopp Emma!

-Máris ellopod a húgomat? -vigyorog ránk JJ.

-Te lehetsz még vele eleget! Ki tudja, mikor engedsz minket legközelebb a közelébe. - mosolyog George.

Karaoke. Ének. Én énekeljek. A fürdőben a zuhanyrózsának bármikor hajlandó vagyok énekelni. De most itt, előttük ki van zárva, hogy én énekeljek. Főleg Josh előtt.

Bocsi, hogy ilyen későn hozom, és ilyen keveset, de sajnos mostanában nincs túl sok időm, viszont próbálom minél hamarabb hozni a 4. fejezetet. (: A visszajelzéseket pedig köszönöm, mert, még ha csak páran olvassátok is, nekem sokat jelent. (: