5. fejezet

Egy nap

Kinyitom az ajtót, és belépek a szobámba. Ő már ott áll az ablak előtt, rám vár. Rám mosolyog és felém nyújtja a karját. Én meg sem mozdulok, csak az arcát vizsgálom. Próbálok megszólalni, de egy hang sem jön ki a számon. Végül úgy döntök megbízom benne, és elindulok felé. Ő magához húz.

-Emma.

A kép kezd fakulni.

-Emma!
-EMMA!
Próbálom kinyitni a szemem.
-Bocsi, hogy felkeltettelek, de gondoltam reggeliznél velünk. -mentegetőzik JJ.
-Öhm..igen, persze. Ki az a velünk?
-Jaymi, Josh, George, Nanny és én.
-Tényleg, és milyen volt a karaoke?
-Nélküled unalmas. Amúgy George és Jaymi eltörték anyám kedvenc vázáját. Tisztára lököttek voltak.
Erre mindketten nevettünk.
-Akkor mindjárt megyek, csak átöltözök.
-Ja igen, akkor megyek is, lent találkozunk.
Miután becsukódott az ajtó, elkezdek kutatni a ruháim között. Kiráncigálok egy pólót és egy farmert.

Lehet nem ártana egy kis délutáni vásárlás.

Miután már kevésbé nézek ki úgy, mint egy zombi, elindulok a konyha irányába. Mintha négy ovis kisgyerek reggelizne.
-Jó reggelt, Emma!

Remek..és én vagyok az óvónéni.

-Helló srácok!
Töltök ki egy kis narancslevet, és a gofris tányér felé nyúlok.
-JJ..-kezdek bele mondandómba-nem tudnál ma bevinni a városba vásárolni?
-Ma van egy kis elintéznivalóm, de holnap szívesen beviszlek.
-Én ráérek! -fordul felém George.
-Igazán nem akarom rabolni az idődet, tudok várni holnapig.
-De én szívesen beviszlek. Jó móka lesz.
-Nem is tud...
George kiskutyatekintetének lehetetlen ellenállni.
-Jó, rendben. Mikor indulunk?
-Akarsz még enni valamit? -vigyorog rám.
Megrázom a fejem, és abban a pillanatban, már rángat is ki az ajtón.
-Sziasztok! -kiált utánunk a bennmaradt trió.
Beszállunk George kocsijába, és már száguldunk is London felé.
-Holnap lesz egy party. Tudod, a dalunk miatt, remélem eljössz.
-JJ nem is mesélt róla. Tényleg, mikor hallhatom végre?
-Hát, majd hazafelé megmutathatom. De te leszel az első, aki nem bandatag és hallhatja, szóval JJ-nek egy szót se.
Eldobtam a jelképes kulcsot, és visszamosolyogtam George-ra. Ekkor már lehetett látni London egyre csak magasodó épületeit.

...

George szuper vásárlópartner. Még a holnapi partyra is választottunk egy gyönyörű ruhát.
Egész nap csak fagyit ettünk. Persze amint felismerték, azonnal megjelent a tömeg képet, vagy autogramot követelve.
-Milyen szép barátnőd van.
-Mióta vagytok együtt?
-Mi a neved? -záporoznak a kérdések. Hamarosan már egy mikrofont nyújtanak felém, a válaszra várva.
-Nem nyilatkozunk. -hallom George válaszát, és már rángat is ki a tömegből a kocsija felé.
-Sajnálom, tudhattam volna, hogy ez lesz. Valószínűleg benne leszünk valamelyik újságban. De nyugodj meg, majd tisztázzuk a helyzetet. Vissza kell mennünk, és majd együtt kitaláljuk, mi legyen.

...

-Jajj, George! Tudtam, hogy ez lesz. -fakad ki JJ.

-Nyugi, ebből még jól is kijöhetünk. -nyugtatja Jaymi.

-Mégis hogy?

-Szerintem Jaymi-nek igaza van. Játsszák el, hogy együtt vannak. Beszéltem Mark-kal, és azt mondta, hogy egyelőre higgyék csak azt, hogy igaz a hír. -fordul felénk Josh.