7. fejezet

Gondolatok 

Mielőtt még bárki is meglátna, a folyosón elhelyezett hatalmas növény mögé állok, ahonnan kitűnően látom, és hallom a fiúkat. Viszont ők nem láthatnak engem.
-George..menj el!
-JJ, legalább hadd beszéljek vele! -kérleli George.
-Nem, ő a húgom, és már épp elég bajt okoztál. Színlelni fog, ameddig kell, de semmi több. Nem akarom, hogy megbántsd.
-Hiszen soha nem ártanék neki.
-Tudom..akarattal nem. De nekem a véletlenektől is óvnom kell. Szóval este találkozunk. Viszlát George!
George látva, hogy JJ ellen nem győzhet, az ajtó felé veszi az irányt. De mielőtt kilépne, a hatalmas csokrot az asztalra teszi, majd egy szó nélkül elmegy.
Rejtekhelyemről előbújva JJ felé indulok. Amint megpillant, már nyitná is a száját, hogy mondjon valamit, de én megelőzöm.
-Mégis mi volt ez? Miért volt itt George, és te miért viselkedtél ennyire ellenségesen vele? -zúdítottam kérdéseimet a meglepett JJ-re.
-Mennyit hallottál?
-Azt gondolom elég sokat ahhoz, hogy mindent elmondj. Főleg, hogy ha jól sejtem, a történetnek én is fontos szereplője vagyok.
Türelmesen várok, amíg elkezdi beszámolóját. Közben leülök a z egyik fotelba, jelezve, hogy addig nem mozdulok, amíg el nem mondja a teljes sztorit.
-Nos..azt hiszem George-nak többet jelentesz pusztán kamubarátnőnél. -vág egyből a közepébe. Közben az arcomat fürkészi.
De én már a válaszon töröm a fejem.

Hihetetlen belegondolni, hogy George Shelley szeretne. Hogy többnek tartana pusztán egy barátnál. Viszont őszintén szólva nem lepett meg. George a kezdetektől túlságosan kedves volt. Valamint, amikor a kamuzásra került a sor, csak azért aggódott, hogy én mit szólok hozzá. Egy percre sem tűnt úgy, hogy ez túl nagy gondot okozna neki.

Gondolatáradatomat JJ kérdő tekintete szakította félbe. Én az asztalon lévő csokorra meredtem. Mindössze halvány rózsaszín virágok tömkelegéből állt.
-Milyen virág ez? -ébredek fel merengésemből.
-Micsoda? Ja, a csokor. Babarózsa.
-Gyönyörű. Tegyük bele egy vázába.
JJ zavartan néz rám, de azért elindul, hogy keressen egy vázát a virágoknak.
-Szóval most már tudom mi jár George fejében, viszont azt nem, hogy te mit gondolsz. Nem tűntél sem meglepettnek, sem dühösnek. -jön vissza JJ, kezében egy vázával.
-Azt hiszem, beszélnem kell vele.
-Szerintem is, de nem szeretnéd előbb velem megosztani, hogy mégis mit akarsz neki mondani?

Lehet, hogy JJ a bátyám, de mindössze pár napja ismerem. Még nem tudom, mit szeretnék mondani George-nak pontosan, de úgy érzem az csak kettőnkre tartozik.

-Ezt még nekem is át kell gondolnom. -állok fel indulásra készen.
-Remélem jól döntesz. Tudom, hogy még csak pár napja vagy a húgom, de máris szeretlek, és remélem megérted, hogy nem hagyhatom, hogy bárki is ártson neked.
-Én is szeretlek. -ölelem meg. Majd a szobám felé indulok. Nem csak gondolkodnom kell, hanem fel is kell készülnöm az estére. Úgy érzem nem lesz piskóta.